| 
										A BATO holland hadihajó feltárása | 
									 
									
										| 
										Az OCTOPUS Egyesület hajófeltárási 
										programjának első állomásaként a Bato 
										nevű holland hajó feltárását végezte el 
										a Fokváros közelében lévő Simon's Town 
										városhoz tartozó öbölben. Az ország 19. 
										század eleji történelmében jelentős 
										szerepet játszó feltárására nem annyira 
										annak rakománya, hanem történeti 
										vonatkozásai miatt került sor, valamint 
										azért, hogy mintegy referencia munkaként 
										szolgáljon az egyesület későbbi 
										terveiben szereplő, további hajóroncsok 
										kutatásához. | 
									 
									
										| 
										A BATO hadihajó története | 
									 
									
										| 
										A parttól mindössze ötven méter 
										távolságra fekvő hajóroncs egykor a 
										Holland Haditengerészet büszkesége volt, 
										melyet a flotta rotterdami hajógyárában 
										készítettek 1784-ben. A háromárbocos 
										fregattot tekintélyes tűzerővel látták 
										el, összesen 74 db ágyút hordozott a 
										fedélzetén. Építésekor a Staten-Generaal 
										nevet kapta, de négy évvel később 
										valamilyen okból átkeresztelték a Bato 
										névre. A hajó egészen 1802-ig Európai 
										vizeken teljesített szolgálatot, akkor 
										azonban Holland Kelet-Indiába 
										vezényelték. Ezen az útján a fedélzetén 
										tartózkodott J.W.Janssens generális is, 
										akit akkor neveztek ki a Jóreménység fok 
										általános kormányzójának. (Kinevezésének 
										érdekes történelmi háttere az, hogy - 
										bár a Jóreménység foka már 1795-óta brit 
										tulajdonban volt -1803-ban átadták a 
										hollandoknak csak azért, hogy 
										megakadályozzák annak francia kézre 
										kerülését.) | 
									 
									
										| 
										Kelet Indiából 1804-ben tért vissza a 
										Bato a Tábla öbölben lévő kikötőbe. Ám 
										ekkor már meglehetősen rossz állapotban 
										volt, mivel előbb a jávai vizeken 
										hajózókat rettegésben tartó tengeri 
										kalózok ellen harcolt, majd Natal 
										partjainál őrjáratozott, s ezen közben 
										számos sérülést szerzett. Sérülései 
										olyan jelentősek voltak, hogy kivonták 
										az aktív szolgálatból és úszó 
										ágyúállásként azt a feladatot kapta, 
										hogy az egyre jobban elmérgesedő 
										brit-holland ellentétek idején a Simon's 
										Town-i öblöt védje az angoloktól. 
										1806-ban, amikor a britek erőszakkal 
										elfoglalták a Jóreménység fokát, a Batot 
										január 9-én saját legénysége gyújtotta 
										fel, mintegy megakadályozva ezzel azt, 
										hogy a rengeteg fegyverrel, 
										ágyúgolyókkal és gránátokkal megrakott 
										hajó az ellenség kezébe kerüljön. A 
										lángokban álló hajó a partok felé 
										sodródott, majd miután az alsó 
										válaszfalakat a fenéksúlynak használt 
										ágyúgolyók áttörték, oldalára dőlt és a 
										parttól mintegy félszáz méter távolságra 
										elsűlyedt.  | 
									 
									
										| 
										A Bato elsűlyesztése csak néhány nappal 
										az előtt történt, hogy a hollandok 
										uralma véglegesen véget ért 
										Dél-Afrikában. Miután ennek a hajónak a 
										megsemmisülése volt a konfliktus 
										egyetlen tengerészeti vesztesége ez az 
										esemény szimbolikus jelentőséggel is bír 
										a két gyarmatosító hatalom közötti 
										hatalomátvétel történetében, mely egyben 
										egy százötven éves időszak lezárását is 
										jelentette. | 
									 
									
										| 
										A BATO kutatása és feltárása | 
									 
									
										| 
										A roncs mindössze 5 méter mélyen fekszik 
										az óceán felszíne alatt, ám ez a csekély 
										mélység amennyire segítette a feltárást 
										annyira gátolta is. Ennek oka az, hogy a 
										szinte mindig erős hullámzás ebben a 
										mélységben még erősen érezteti a hatását 
										és az állandó "lötyögés" a tisztítást, 
										fényképezést és a rajzok készítését is 
										megnehezítette. Nem beszélve arról, hogy 
										a finom üledéket felkavaró hatása a 
										látási viszonyokat is jelentősen 
										rontotta. | 
									 
									
										
										 A feltárásra kiválasztott rész mintegy 
										47x7 m nagyságú volt és mintegy 1,5-2 m 
										magasságban emelkedett ki a 
										tengerfenékből. Felületét gazdag tengeri 
										növényzet borította, mely egyszersmind 
										lakóhelye volt számtalan tengeri 
										élőlénynek, különféle halaknak, 
										kisebb-nagyobb cápáknak, rájáknak és 
										polipoknak. A roncs közvetlen közelében 
										egy bálna csontjait is megtaláltuk. 
										Ahhoz, hogy az első felméréseket 
										elvégezhessük, ezt a mintegy 4-5 méter 
										magas tengeri növényzetet és a köztük 
										megtelepedett zsákállat kolóniákat 
										kellett eltávolítanunk kalapácshoz 
										hasonlító kiélezett kéziszerszámok 
										segítségével. Ezután derült fény arra, 
										hogy a hatalmas gerendákból és 
										pallódeszkákból álló roncs tömbjének 
										nagyobb részét megkövesedett és 
										egymáshoz cementálódott vasréteg borítja. 
										Ez ágyúgolyókból, fegyverekből és 
										különböző szerszámokból állt, melyek 
										azonban a felismerhetetlenségig 
										átrozsdásodtak. Sok esetben a tárgyak 
										alakját csak a külső rozsdatömeg őrizte 
										meg, míg a belső vasmag helyén csak egy 
										fekete iszappal feltöltődött üreg volt. | 
									 
									
										| 
										A tisztítást követően a hajóroncs két 
										hosszanti végpontja között egy 
										bázisvonalat hoztunk létre úgy, hogy egy 
										vastag műanyagkötelet feszítettünk ki. 
										Ezután erre keresztirányban rögzítettünk 
										köteleket az egyik végponttól kiindulva 
										úgy, hogy ezzel a hosszanti tengely 
										mindkét oldalán 5-5 méter széles mezőket 
										nyerjünk. Ezt követően egy általunk 
										tervezett kameraállvány segítségével 
										minden mezőről és így végül az egész 
										roncsról fekete-fehér fényképfelvételek 
										készültek úgy, hogy a képek 
										mozaikszerűen egymás mellé illesztve 
										megadták a roncs teljes felszínét. Végül 
										elkészítettük a roncs teljes felülnézeti 
										rajzát is. Ez úgy történt, hogy a 
										mérőszalaggal felvett adatokat műanyag 
										rajztáblára írtuk fel, majd a táblákat 
										minden este fénymásolóval lemásoltuk a 
										dokumentáció számára, az adatokat pedig 
										a szárazföldi régészeti módszereknek 
										megfelelően 1:100 arányú térképre vittük. | 
									 
									
										
										 A térkép elkészítését követte a kutatás 
										legizgalmasabb és egyben legnehezebb 
										része, az összerozsdásodott tárgyak 
										szétfejtése. Ez ugyancsak kézi erővel, - 
										különböző fejtőkalapácsok, vésők stb. 
										segítségével - történt. A bontás közben 
										keletkezett nagymennyiségű törmeléket 
										egy - a búvárok palackjából feltöltésre 
										kerülő - emelőballon segítségével 
										szállítottuk el a hajó közeléből úgy, 
										hogy a ballon alá a kosarat vagy hálót 
										függesztettünk, melyet így megemelve két 
										búvár a kívánt helyre úsztatott. A 
										feltárás igazolta a hajó történetéről 
										szóló írott adatokat. A roncs 
										környezetében mintegy 20 cm vastag 
										szürke homokréteg alatt mindenhol egy 
										nagyon markáns 40-50 cm vastagságú korom- 
										és faszén réteg következett, melyből 
										számtalan apró lelet került elő; 
										kerámiadarabok, porcelántöredékek, 
										perzsiai festett lakkdoboz töredékei, 
										fegyvermaradványok és nagyon sok 
										kovácsolt rézszög és rézlemez töredékek. | 
									 
									
										| 
										Utóbbiak bizonyították számunkra, hogy a 
										Bato fa felületét több tízezer szöggel 
										felrögzített rézborítás védte a tengeri 
										hajóférgektől, melyek a legvastagabb fán 
										is szabályos hengeres furatokat készítve 
										nem egy hajó pusztulását okozták. A 
										Baton pusztító tűz erejére utal az is, 
										hogy a rézborítás vízvonal feletti része 
										megolvadt és lecsorogva a vízbe kisebb 
										nagyobb rögökké dermedt, melyek a roncs 
										környezetében mindenhol fellelhetők.  | 
									 
									
										
										 A szétbontásra kerülő vastárgyak között 
										ép és törött üvegpalackokat, holland, 
										angol és más országokból származó 
										borosüvegeket találtunk, valamint 
										különböző fatárgyakat, - például egy fa 
										abroncsokkal készített ovális sajtárt is 
										- amelyek annak köszönhették 
										megmaradásukat, hogy a vasoxid teljesen 
										átitatta és ezáltal tartósította őket. 
										 
										Az így feltárt leleteket térképen 
										rögzítettük, majd a felszínre hozatal 
										után légmentesen csomagoltuk úgy, hogy a 
										csomagolóanyag párakamraként szolgálva 
										megóvja a tárgyakat a kiszáradástól és a 
										széteséstől. Az expedíció bázishelyén 
										minden egyes tárgyról fényképet 
										készítettünk, előkerülési- és 
										méretadataik pedig naplóba és 
										számítógépre kerültek. Ezek a fényképek, 
										a már többször említett rajzok, valamint 
										a minden búvár által minden napi 
										tevékenységükről vezetett eseménylapok 
										együttesen képezték az alapját annak a 
										dokumentációnak, melyet a Bato 
										feltárásáról készített jelentésünkhöz 
										mellékeltünk. | 
									 
									
										| 
										Megállapítások | 
									 
									
										| 
										A BATO roncsainak feltárása egyértelműen 
										igazolta azokat a történelmi 
										dokumentumokban rögzített adatokat, 
										melyek a hajó elpusztulásáról íródtak. 
										Bár a hajó nagy része megsemmisült 
										részben a pusztító tűz, részben az idő 
										folyamán tomboló viharok és tengeri 
										áramlatok hatására, mégis az általunk 
										feltárt rész méretei képet alkotnak a 
										hajó eredeti gigantikus méretéről és 
										tragikus pusztulásáról. | 
									 
									
										| 
										A hajót elpusztító tűz erejére utaló 
										nyomok, mindenütt fellelhetők a roncs 
										környezetében. A megmaradt fatest egyes 
										részein, tisztán kivehetők az égés során 
										bekövetkezett elszenesedés nyomai. A 
										hajótestet borító rézlemez a hő hatására 
										megolvadt és a vízbe cseppenve, rézrögök 
										formájában maradt ránk. Ezekből a 
										rézrögökből megszámlálhatatlan mennyiség 
										lelhető fel a roncs környezetét borító 
										üledékrétegekben. | 
									 
									
										| 
										Az elsüllyedést követően a roncs jobb 
										oldalára dőlve állapodott meg a tenger 
										fenéken. A ballaszt nehezéknek használt 
										kövek, hajóalkatrészek, fegyverek és más 
										felismerhetetlenségig elkorrodálódott 
										vastárgyak által elfedett fatest része 
										konzerválódott és maradt fenn az utókór 
										számára.  | 
									 
									
										| 
										A hajó maradványainak parthoz való 
										közelsége miatt a szuvenír gyűjtögető 
										sportbúvárok látható nyomokat és károkat 
										okoztak a roncson, de a feltárás során 
										nagyszámú és változatos lelet 
										együtteseket sikerült a felszínre 
										emelnünk, melyek segítségével 
										bepillantást nyertünk a hajó életének 
										utolsó időszakába. | 
									 
									
										| 
										  | 
									 
								 
								 | 
								
								  | 
								
								
									
										| 
										Kutatási terület | 
									 
									
										| 
										
										 | 
									 
									
										| 
										Az egér segítségével a kutatási 
										területet környéke is felfedezhető. | 
									 
									
										| 
										Az expedíció adatai | 
									 
									
										
										Kezdete: 1996. november  
										Befejezés: 1998. június  
										 
										Dokumentáció leadása: 
										1998. aug. 
										Helye: NMC, Cape Town 
										Átvevő: John Gribble, 
										igazgató 
										 
										Összeállították: 
										  ● Szalóky K. Attila 
										  ● Dr. Morgós András 
										  ● Dr. Gaál Attila 
										  ● Dr. Zsuffa András | 
									 
									
										| 
										Fényképalbum | 
									 
									
										
										
										  
										- feltárás - 
										 | 
									 
									
										| 
										Az expedíció tagsága | 
									 
									
										
										Engedély, felügyelet:
										NMC, Cape Town, 
										Engedély szám: 
										8/96/10/019/30  
										 
										SARS, Cape Town, No.52 
										 
										Partner múzeum: 
										Maritime Museum 
										 
										Expedícióvezető: 
										  ● Szalóky K. Attila 
										 
										Vezető régész: 
										  ● Dr. Bruno E.J.S. 
										     (Werz 
										University of Cape Town) 
										 
										Ásatásvezető: 
										  ● Dr. Gaál Attila 
										 
										Restaurátorok: 
										  ● Dr. Morgós András 
										  ●
										Jaco Boshoff Maritime Museum, CT. 
										 
										Művészettörténész, fotó: 
										  ● Dr. Faragó István 
										 
										Merülés vezető, videó: 
										  ● Brankovits István 
										 
										Búvárok:  
										  ● 										Bagyó Sándor 
										  ●
										Brankovits Irén 
										  ●
										Dombóvári Tibor  
										  ●
										Joszkin Ágnes 
										  ● Kovács Tibor 
										  ●
										Kovács Krisztián 
										  ●
										Kővári Emese  
										  ● Nagy Gabriella 
										  ●
										Német Szabolcs 
										  ●
										Órás István 
										  ●
										Dr. Zsuffa András  
										  ● Vadász Boldizsár | 
									 
									
										| 
										Dokumentáció | 
									 
									
										
										  ● 						
										Project kronológiai összefoglalása  
      - Történelmi összefoglaló 
      - Előkutatás  
										      - Elvégzett munkák összesítése  
										  ●
										Feltárási napló  
										  ●
										Leletnapló  
										  ●
										Analizációs napló  
										      - Faanyagok  
										      - Rézolvadékok  
										  ●
										Feltárási rajzok  
										      -
										Roncs kerületi rajza M 1:200  
										      -
										Feltárási szektorok M 1:200  
										      -
										Rajz-szektorok összesítése M 1:300  
										      -
										Rajz-szektorok M 1:100  
										  ●
										Merülési jegyzőkönyvek  
										      - Parti búvár adatlap  
										      - Személyi búvár adatlap  
										      - Napi összesítő adatlap  
										      - Merülési adatok összesítése  
										  ●
										Expedíciós esemény fotók CD-n  | 
									 
									 
								 |