|
Vízalatti régészet |
|
A vízalatti régészet a régészet tudományának
legfiatalabb ága, melynek kezdetei 1853-54-re
tehetők, amikor Svájcban a tavak alacsony
vízszintje miatt nagy mennyiségű fa-, kerámia-
és egyéb lelet került felszínre. A kezdeti,
búvárharangokat használó kutatásokból mára a
szárazföldi munka fontos kiegészítője lett.
Fejlődésében jelentős szerepet játszott a
könnyűbúvár- technika nagymértékű megújulása és
elterjedése, melynek következtében lehetővé vált
a búvárok számára, hogy sokkal hosszabb időt
töltsenek víz alatt, illetve korábban
elérhetetlen mélységekben dolgozhassanak. Céljai
azonosak a szárazföldi régészet céljaival, de
kutatásának tárgyai sok esetben jóval nehezebben
és csak sokkal nagyobb ráfordítással
vizsgálhatók. |
|
A vízalatti régészet tárgyai: |
|
●
elsüllyedt területek, |
|
●
elsüllyedt települések, |
|
●
tengerparti és tóparti települések, |
|
●
kikötő építés és -fejlesztés, |
|
●
hajóroncsok, vízi járművek maradványai, illetve
egyéb elsüllyedt járművek roncsai. |
|
A tavakon, tengereken, óceánokon kívül a
vízalatti régészet számos egyéb lelőhelyet
vizsgál, úgymint kutakat (pl.: áldozati kút a
mexikói Chichén Itzában), vízzel telt üregeket,
barlangokat, kutatja a víz alá került
településeket (pl.: a romániai Bélesi-tóban víz
alá került település, vagy Jamaicában Port
Royal), stb. |
|
A különböző helyszínek kutatására ma már
rendkívül fejlett és széleskörű technikai
felszerelés áll rendelkezésre, a legmodernebb
búvárfelszereléstől a mini robotokig és
tengeralattjárókig, melyek lehetővé teszik az
eddig elérhetetlennek számító mélységek
kutatását is, megnövelve ezzel a kutatások
térbeli és időbeli kereteit. Búvárrégészek
napjainkra már jóval több, mint száz elsüllyedt
hajót tártak fel és rekonstruáltak, melyek közül
számos roncs régebben elérhetetlennek tűnő
mélységben található. |
|
A vízalatti kulturális örökséget és régészeti
munkát fenyegető veszély: kincskeresők |
|
A vízalatti régészet fent említett tárgyai közül
a hajóroncsok és egyéb járművek roncsai gyakran
válnak kincskeresők célpontjává. Az elsüllyedt
roncsok, hajóroncsok, melyek egy tudományos
régészeti expedíció számára egy rövid, jól
behatárolható időintervallumról adhatnak
információt; vagy a víz alá merült
települések, melyek vizsgálata több száz évre
vonatkozóan is szolgáltathat adatokat. |
|
A vízalatti régészetet a kincskereséstől
elsősorban az alábbiak különböztetik meg: |
|
●
A feltárást tudományos kutatás, előkészítés és
tervezés előzi meg. |
|
●
A tudományos kutatást folyamatos dokumentáció
jellemzi. |
|
●
A kutatás során feltárt összes lelet
állagmegóvásáról, dokumentálásáról, biztonságba
helyezéséről gondoskodni kell. |
|
●
A feltárt leletek egészének a tudományos
publikációk követelményrendszere szerinti
feldolgozása, szakfolyóiratokban, önálló
könyvben való publikálása, kiállításokon való
megjelentetése. |
|
Hatósági engedélyek beszerzése és a pénzügyi
háttér előzetes biztosítása nélkül semmilyen
kutatást nem lehet kezdeményezni, máskülönben
nem tudományos expedícióról, hanem
kincsvadászatról van szó. |
|
A kincsvadászok által felszínre hozott,
összefüggésüktől megfosztott tárgyak
környezetükből durván kiragadva csak egyedi
értéküket őrzik meg, történelmi és tudományos
értéküket viszont elveszítik, aminek
következtében eszmei értékük is csökken. |
|
Kutatás |
|
A kutatások megkezdése előtt a régészeti
projektet - nemzetközi egyezmények által
meghatározott szempontok szerint - elő kell
készíteni, és a következőket kell kidolgozni: |
|
● a projekt kutatási tárgyai; |
|
● alkalmazott technikák és módszerek; |
|
● várható kiadások; |
|
● a projekt elvégzéséhez szükséges időterv; |
|
● a kutatócsoport összetétele, tagjainak
képzettsége, felelősségi köre, tapasztalataik; |
|
● a leletek konzerválásának menete és módszerei; |
|
● menedzselés a helyszínen, illetve az expedíció
fenntartása; |
|
● együttműködési megállapodás múzeumokkal és más
illetékes intézményekkel; |
|
● dokumentáció; |
|
● a kutatócsoport egészségének és biztonságának
biztosítása; |
|
● jelentések készítése; |
|
● leletek raktározása, beleértve a kutatás során
elmozdított víz alatti kulturális örökségek
tárolását is; |
|
● az eredmények nyilvánosságra hozatalának módja. |
|
Ahhoz, hogy a kutatás során felszínre hozott
maximális információkat nyerhessünk, szükséges a
lelet: |
|
● pontos lelőhelyének dokumentálása; |
|
● környezetében a lelőhelyen talált többi lelet helyének
ismerete; |
|
● pontos leírása, illetve rajz és fotó által történő rögzítése; |
|
● egyedi azonosító számmal történő ellátása későbbi nyomon
követhetősége érdekében; |
|
● lelőhelyéről való elmozdítása utáni
azonnali stabilizálása. |
|
A lelőhelyeket az ott talált összes lelet
alapján, ezek kontextusában kell értelmezni, ami
lehetővé teszi a múlt, a korabeli emberek
életmódjának jobb megértését. |
|
A számos ember által készített tárgy mellett
nagy jelentőségűek az öko-leletek - például a
különböző állati maradványok, csontok - is,
melyek szintén segítséget nyújtanak a lelőhely
megértéséhez. A puhatestűek és gerinctelenek,
paraziták vizsgálata információkkal szolgálhat
az éghajlati és környezeti változásokról,
némelyikük pedig utalhat fertőzésre,
katasztrófára, illetve szélesebb kontextusban
értelmezve a korabeli emberek életkörülményeire.
A növényi maradványok segíthetnek a korabeli
mezőgazdasági gyakorlat, a raktározás, és az
étkezési kultúra feltérképezésében, illetve a
virágporok elemzése következtetni enged a
faunára, illetve a csapadék mennyiségére. |
|
A vízalatti régészeti kutatás által használt
technikai eszközök |
|
A kutatások során felhasznált módszerek és
technikák függnek az elérhető technikáktól és
forrásoktól, a pontosság igényének mértékétől, a
közreműködő szakértőktől, a rendelkezésre álló
időtől, és a rendelkezésre álló anyagi
eszközökről. |
|
A vízalatti régészethez használt felszerelések
általában igen nagy értéket képviselnek. A kutatások során -
ha már van előzetes feltételezésünk a leletek
helyéről - az alábbi négy, geofizikai
módszerekre épülő technikai berendezés
használata nagy mértékben segítheti a feltárást: |
|
● side scan sonar (azonosítja a tengerfenéken
lévő tárgyakat) |
|
● sub-bottom profiler (feltárhatók segítségével
az üledék által eltemetett tárgyak) |
|
● magnetométer (a Föld mágneses anomáliáinak
feltárására) |
|
● ROV (távirányításos eszköz, amire kamera
szerelhető) |
|
Számos vízalatti kutatás elengedhetetlen kelléke
egy hajó, amelyen a feltáráshoz szükséges
technikák elhelyezhetők, továbbá szükség lehet
egy motorcsónakra, ami a személyi közlekedést
biztosítja a part és a hajó között, illetve az
azonnali laboratóriumi beavatkozást igénylő
leletek szállítására alkalmas. |
|
A feltáráshoz biztosítani kell egy
vízsugárhajtású szivattyút, mely egyszerre
szolgálja a roncs felületének megtisztítását és
a felszínre hozott törmelékanyag –az apró
leletek kinyerésére szolgáló -rostarendszerre
való továbbítását. A súlyosabb leletek felszínre
hozásához emelőballon vagy hajódaru, esetleg
helikopter igénybevételére is sor kerülhet. |
|
A vízalatti tudományos kutatás fontos része a
dokumentálás, melyhez biztosítani kell egy fém
cövekekből, mérőszalagokból, mérőkeretekből álló
mérőrendszert, illetve a vízalatti feljegyzések
és rajzok készítéséhez speciális táblákat és
íróeszközöket. Az egyik legkorszerűbb
dokumentációs eszköz a vízalatti digitális
kamera, melynek használatát természetesen
nagyban befolyásolják a lelőhelyen tapasztalható
látási viszonyok, illetve az expedíció anyagi
lehetőségei. A leletekről vízalatti
fényképezőgép vagy kamera segítségével
torzításmentes, méretarányos felvételt lehet
készíteni. A kutatás dokumentációját akkor kell
megkezdeni, amikor a lelőhelyet először
azonosították. Fel kell jegyezni a pontos helyet
és az előkutatás eredményeit. A későbbiekben a
feltárás, lelet regisztrációja, a konzerváció, és
a kutatás értékelése alatt folyamatosan vezetni
kell a dokumentációt. Az adatok tárolásához,
feldolgozásához ma már elengedhetetlen a
számítógép alkalmazása. |
|
A felszínre hozott leletek élettartama és értéke
nagyban függ a megfelelő konzerválástól, melynek
biztosítása a kutatást felügyelő régész feladata.
A leletek ideiglenes tárolásához és állaguk
megőrzéséhez szükségesek műanyag kádak,
fóliazacskók, -hegesztők, műszerek, különböző
vegyszerek, stb. |
|
Konzerválás, leletmentés |
|
A víz minimális oxigén tartalma miatt, illetve a
kevés negatív behatás következtében a vízalatti
leletek a szárazföldön található leleteknél
általában sokkal jobb állapotban maradnak meg. A
víz hatásának következtében gyorsan elöregszenek,
ám ezzel egy időben szerkezetükben beáll egy
természetes egyensúly. Ezért nagyon kell
vigyázni felszínre hozásukkor, ugyanis kiemelve
őket környezetükből megkezdődik a gyors erózió,
oxidáció, és bomlás. Az ilyen tárgyak gyors
bomlásnak indulnak a levegő hatására, így ha nem
gondoskodunk megfelelő konzerválásukról, akkor
nemcsak maga a lelet, de az általa hordozott
információk is örökre elveszhetnek. |
|
A megfelelő technikák biztosítása az
ásatást/feltárást vezető régész feladata. |
|
A vízalatti leletek kiemelésekor nagyon fontos a
folyamat előzetes megtervezése, ugyanis ezek a
tárgyak rendkívül törékenyek. Sok esetben nagyon
hasznos lehet, ha a tárgyat a vízalatti
környezetének egy darabjával, némi üledékkel
emeljük ki, így elkerülhető, hogy kiemeléskor
túl drasztikus legyen a változás a lelet számára.
Ez azért is hasznos, mert a tárgy körül lehetnek
kisebb leletek. A leletek kiemelése előtt
gondoskodni kell a konzerváláshoz szükséges
pénzügyi háttér biztosításáról, ki kell
alakítani a leletek tárolásának helyét, be kell
szerezni a csomagolóanyagokat és a szükséges
vegyszereket. |
|
A tárgyak eróziójának sebessége a vízben függ a
kémiai, fizikai, és biológiai tényezőktől. (Például:
olyan környezeti tényezők, mint hőmérséklet, PH
érték, sótartalom, víz- és üledékmozgások,
általános kémiai tényezők, fémek jelenléte, és a
vízben eltöltött idő hossza.) |
|
A fémek és ötvözeteik az őket alkotó atomok
tulajdonságaitól függően viselkednek a víz alól
felkerülve. Az öntöttvas például - magas
széntartalma miatt - nagyon hamar szétesik,
ezért vizes közegben, stabil környezetben kell
tárolni. |
|
Porcelánok esetén, ha a sós víz rászárad az
edényre, akkor a sókristályok nyomása
következtében lepattogzik, széttörik a mázuk. |
|
A szerves anyagok esetében a kiszáradást meg
kell akadályozni, mert akár a levegőn töltött 10
perc is visszafordíthatatlan károsodásokat
okozhat. Ezeket a leleteket csak vízben lehet
tárolni. A vegyes anyagokat, melyek szerves és
szervetlen anyagokból állnak, lehetőleg
elkülönítve, saját környezetükben kell tárolni,
konzerválásuk mindig egyedi és rendkívül
bonyolult. |
|
|
