Történeti áttekintés
A felfedezések korának kezdetén a kelet felé irányuló kereskedelem fő útvonala Konstantinápolyon keresztül, a szárazföldön vezetett.

Ez az út azonban a Török-oszmán Birodalom hódításával lezárult, így szükség volt egy másik útvonalra, amelyen keresztül el lehetett jutni kelet felé.

A portugál hajósok Tengerész Henrik utasítására 1419-től új átjárót kerestek, amely Ptolemaiosz leírása szerint Afrika nyugati partjaitól indul a Távol-Keletre.

Az átjárót természetesen -mivel nem létezett - nem találták meg, azonban 1469 és 1482 között Fernádo Gomes és Diego Cao szinte az egész nyugati partvonalat feltérképezte.

1488-ban Bartolomeo Dias elérte a Jóreménység-fokot, melyet találóan Vihar-foknak nevezett el.

1495-ben Vasco da Gama Dias nyomán indult, és megkerülve a Jóreménység-fokot Afrika keleti partjai mentén haladva az Indiai-Óceánon át, partra szállt Calcuttában. 1519-ben Magellan öt hajóval Dél-Amerika felé indulva a Magellan- szoroson át a Fülöp-Szigetekig jutott el. 1521-ben a benszülöttek őt ugyan megölték, de parancsnoka, Elcano vezetésével, Afrika megkerülésével végül hazatért a flotta maradéka, egy hajó.

A Föld nagy kereskedelmi útvonalai ezzel kialakulni látszottak, hiszen minden irány ismertté vált. A történelem és a tengeri nagyhatalmak törekvései azonban irracionális megállapodásokat eredményeztek.

1493-94-ben VI. Sándor pápa bullája megosztotta az újonnan felfedezett világot Spanyolország és Portugália között./ Tordesillasi Szerződés /

Képzeletbeli vonalat húztak a Zöldfoki szigetektől nyugatra, Afrika partjainál. A portugálok így megkapták Afrikát és a Keletet, Spanyolország pedig megtarthatta Amerikát. / Későbbiekben ez annyiban módosult, hogy a portugálok igényt tartottak Braziliára /.

Ennek a szerződésnek nem csupán az lett a hatása, hogy a portugálok új utat kerestek / Dias, Magellán /, hanem az, hogy további nagyhatalmak szálltak "hajóra", a két katolikus nagyhatalom mögött.

A hollandok voltak az elsők, akik komolyan veszélyeztették a portugálok monopóliumát a keleti vizeken.

Hollandiát a XVI. század elején csatolták Spanyolországhoz, V. Károly császársága alatt. Szabadságharc és vallási függetlenségi háború kezdődött, mely tetőpontját II. Fülöp alatt érte el, aki be akarta vezetni az inkvizíciót a Németalföldön. Amikor Hallgatag Vilmos orániai herceg a felkelők élére állt, az északi tartományok 1581-ben kikiáltották elszakadásukat Spanyolországtól. A holland hajósok és kereskedők a sorozatos háborúskodásban, amelyek a függetlenség deklarálását követték, edzett és tapasztalt utazókká váltak.

Az 1648-as vesztfáliai béke, amely lezárta a harmincéves háborút, új lehetőséget jelentett Hollandiának. A holland hajósok lassan teljesen kiszorították a spanyolokat és a portugálokat a keleti kereskedelemből. Az 1602-ben létrejött Holland Kelet-Indiai Társaság már a másik nagyhatalommal, Angliával való kereskedelmi összecsapásra készült.
Anglia, belső viszályai, valamint a korona gyengesége miatt, más országokkal szemben lépéshátrányba került a gyarmatszerzésben. I. Erzsébet uralkodása alatt azonban /1558-1603 / helyreállt a korona és a polgárság közötti viszony, így a tengerentúli kereskedelem hatalmas lendületet vett. A tengeri kereskedelemre és a magas profitra alapozva létrejöttek az első bankok és a tőzsde.

Sorra alakultak az egyes kereskedelmi társaságok / Moszkvai Társaság, Levantei, Kelet-Indiai Társaság /, melyek az egyes területeket teljesen átfogva és kiaknázva kiszorították más nemzetek hasonló szervezeteit. / Az eddig Angliában egyeduralkodó Hanza Szövetség utolsó lerakatát 1598-ban megszüntették./

A spanyolok tengeri hatalmát a gyors kereskedelmi és kalózhajók, a keleti vizeken ugyancsak megtépázták, aminek egyenes következményeként Anglia megsemmisítő vereséget mért a spanyol armadára.
Anglia tengeri hatalma előtt ekkor már csak a holland kereskedelem állt.

A hajózási törvény /Navigation Act 1651/ kizárta Hollandiát az angol tengerentúli kereskedelemből, így kirobbant a háború a két ország között. A háborút követő békekötés Anglia teljes győzelmét hozta, így Anglia a "Tengerek Királynőjeként" Portugáliával és Dániával is kedvező tengeri szerződést írhatott alá keleti kereskedelméről.

Dél-Afrika sajátos helyzete miatt azonban a két ország - Anglia és Hollandia - között további harcok folytak a legjobb kikötőkért és erődökért. A harc sokszor nem csupán kereskedelmi téren folytatódott, hanem gyakran tengereken, fegyverekkel. Az ország történetének ez az egyik legfontosabb periódusa. A holland uralom véglegesen 1806-ban zárult le, a "BATO" nevű holland hajó elsüllyedésével egyidejűleg.

A Szuezi csatorna megnyitásáig a dél-afrikai partok a nemzetközi hajózásban kiemelkedő jelentőséggel bírtak. Különösen igaz ez a Table-Bay és False-Bay vonatkozásában. Ez a két öböl öleli körbe ugyanis Fokvárost és a Jóreménység fokot.
 
A rendkívül sok baleset, mely ezen a helyen történt (csak magában a két öbölben több mint 450 hajóroncs van! ), a terület rendkívül veszélyes időjárási és vízrajzi viszonyaival magyarázható.