 
 
 |
|
Történeti áttekintés |
A felfedezések korának kezdetén a kelet felé
irányuló kereskedelem fő útvonala
Konstantinápolyon keresztül, a szárazföldön
vezetett.
Ez az út azonban a Török-oszmán Birodalom
hódításával lezárult, így szükség volt egy másik
útvonalra, amelyen keresztül el lehetett jutni
kelet felé.
A portugál hajósok Tengerész Henrik utasítására
1419-től új átjárót kerestek, amely Ptolemaiosz
leírása szerint Afrika nyugati partjaitól indul
a Távol-Keletre.
Az átjárót természetesen -mivel nem létezett -
nem találták meg, azonban 1469 és 1482 között
Fernádo Gomes és Diego Cao szinte az egész
nyugati partvonalat feltérképezte.
1488-ban Bartolomeo Dias elérte a
Jóreménység-fokot, melyet találóan Vihar-foknak
nevezett el.
1495-ben Vasco da Gama Dias nyomán indult, és
megkerülve a Jóreménység-fokot Afrika keleti
partjai mentén haladva az Indiai-Óceánon át,
partra szállt Calcuttában. 1519-ben Magellan öt
hajóval Dél-Amerika felé indulva a Magellan-
szoroson át a Fülöp-Szigetekig jutott el.
1521-ben a benszülöttek őt ugyan megölték, de
parancsnoka, Elcano vezetésével, Afrika
megkerülésével végül hazatért a flotta maradéka,
egy hajó.
A Föld nagy kereskedelmi útvonalai ezzel
kialakulni látszottak, hiszen minden irány
ismertté vált. A történelem és a tengeri
nagyhatalmak törekvései azonban irracionális
megállapodásokat eredményeztek.
1493-94-ben VI. Sándor pápa bullája megosztotta
az újonnan felfedezett világot Spanyolország és
Portugália között./ Tordesillasi Szerződés /
Képzeletbeli vonalat húztak a Zöldfoki
szigetektől nyugatra, Afrika partjainál. A
portugálok így megkapták Afrikát és a Keletet,
Spanyolország pedig megtarthatta Amerikát. /
Későbbiekben ez annyiban módosult, hogy a
portugálok igényt tartottak Braziliára /.
Ennek a szerződésnek nem csupán az lett a hatása,
hogy a portugálok új utat kerestek / Dias,
Magellán /, hanem az, hogy további nagyhatalmak
szálltak "hajóra", a két katolikus nagyhatalom
mögött.
A hollandok voltak az elsők, akik komolyan
veszélyeztették a portugálok monopóliumát a
keleti vizeken.
Hollandiát a XVI. század elején csatolták
Spanyolországhoz, V. Károly császársága alatt.
Szabadságharc és vallási függetlenségi háború
kezdődött, mely tetőpontját II. Fülöp alatt érte
el, aki be akarta vezetni az inkvizíciót a
Németalföldön. Amikor Hallgatag Vilmos orániai
herceg a felkelők élére állt, az északi
tartományok 1581-ben kikiáltották elszakadásukat
Spanyolországtól. A holland hajósok és
kereskedők a sorozatos háborúskodásban, amelyek
a függetlenség deklarálását követték, edzett és
tapasztalt utazókká váltak.
Az 1648-as vesztfáliai béke, amely lezárta a
harmincéves háborút, új lehetőséget jelentett
Hollandiának. A holland hajósok lassan teljesen
kiszorították a spanyolokat és a portugálokat a
keleti kereskedelemből. Az 1602-ben létrejött
Holland Kelet-Indiai Társaság már a másik
nagyhatalommal, Angliával való kereskedelmi
összecsapásra készült.
Anglia, belső viszályai, valamint a korona
gyengesége miatt, más országokkal szemben
lépéshátrányba került a gyarmatszerzésben. I.
Erzsébet uralkodása alatt azonban /1558-1603 /
helyreállt a korona és a polgárság közötti
viszony, így a tengerentúli kereskedelem
hatalmas lendületet vett. A tengeri
kereskedelemre és a magas profitra alapozva
létrejöttek az első bankok és a tőzsde.
Sorra alakultak az egyes kereskedelmi társaságok
/ Moszkvai Társaság, Levantei, Kelet-Indiai
Társaság /, melyek az egyes területeket teljesen
átfogva és kiaknázva kiszorították más nemzetek
hasonló szervezeteit. / Az eddig Angliában
egyeduralkodó Hanza Szövetség utolsó lerakatát
1598-ban megszüntették./
A spanyolok tengeri hatalmát a gyors
kereskedelmi és kalózhajók, a keleti vizeken
ugyancsak megtépázták, aminek egyenes
következményeként Anglia megsemmisítő vereséget
mért a spanyol armadára.
Anglia tengeri hatalma előtt ekkor már csak a
holland kereskedelem állt.
A hajózási törvény /Navigation Act 1651/ kizárta
Hollandiát az angol tengerentúli
kereskedelemből, így kirobbant a háború a két
ország között. A háborút követő békekötés Anglia
teljes győzelmét hozta, így Anglia a "Tengerek
Királynőjeként" Portugáliával és Dániával is
kedvező tengeri szerződést írhatott alá keleti
kereskedelméről.
Dél-Afrika sajátos helyzete miatt azonban a két
ország - Anglia és Hollandia - között további
harcok folytak a legjobb kikötőkért és
erődökért. A harc sokszor nem csupán
kereskedelmi téren folytatódott, hanem gyakran
tengereken, fegyverekkel. Az ország történetének
ez az egyik legfontosabb periódusa. A holland
uralom véglegesen 1806-ban zárult le, a "BATO"
nevű holland hajó elsüllyedésével egyidejűleg.
A Szuezi csatorna megnyitásáig a dél-afrikai
partok a nemzetközi hajózásban kiemelkedő
jelentőséggel bírtak. Különösen igaz ez a
Table-Bay és False-Bay vonatkozásában. Ez a két
öböl öleli körbe ugyanis Fokvárost és a
Jóreménység fokot.
A rendkívül sok baleset, mely ezen a helyen
történt (csak magában a két öbölben több mint
450 hajóroncs van! ), a terület rendkívül
veszélyes időjárási és vízrajzi viszonyaival
magyarázható. |
|
|
|
|
