|
|
|
Anyagi kultúra (material culture) – minden
tárgyi lelet, melyből a korai társadalmak anyagi
maradványai állnak |
|
Archeomágneses keltezés
(archeomagnetic dating) – alapja, hogy a Föld
mágneses mezőjében az idők során bekövetkezett
változások jól azonosíthatók például az égetett
agyag tárgyakban rögzített remanens
mágnesességből |
|
Cenote – rituális kút,
például Chichén Itza-ban a maják nagy mennyiségű
kincset és szimbolikus tárgyat dobtak a kútba
isteneik tiszteletére |
|
Dendrokronológia (dedrochronology)
– a fa évgyűrűinek vizsgálata; az évgyűrűk
évente eltérő mértékben növekednek, melyből
következtetni lehet az éghajlati változásokra és
megbízható időrend alapjául is szolgálnak |
|
Elektrolízis
(electrolysis) – tisztítási módszer, mely során
a leleteket vegyi oldatba helyezik, gyenge
áramot vezetnek a lelet és az azt körülvevő
fémrostély közé az oldatba, mire a korrozív sók
a tárgyról a rostélyra vándorolnak az egyéb
szennyező anyagokkal együtt, mely során a tárgy
megtisztul |
|
Elsődleges felderítés
(ground reconnaissance) – az egyes régészeti
lelőhelyek azonosítására szolgáló módszerek
széles körének összefoglaló neve; ide tartoznak
pl. az írott források, helyi folklór, legendák
vizsgálata és a terepmunka |
|
Emelt partok (raised
beaches) – korábbi partvonalak maradványai,
melyek rendszerint olyan folyamatok révén
keletkeznek, mint az izosztatikus emelkedés vagy
a tektonikus mozgások |
|
Fajansz (faience) –
üvegszerű anyag, amelyet először a
predinasztikus Egyiptomban állítottak elő;
porított kvarcból álló anyagmagot üveges alkáli
mázzal vonnak be |
|
Felderítő terepbejárás
(reconnaissance survey) – a lelőhelyek
meghatározásában használt módszerek széles köre
a felszíni leletek regisztrálásától a
természetes ásványi maradványok gyűjtéséig |
|
Gyakorisági szeriáció
(frequency seriation) – relatív keltezési
módszer, amely elsősorban a leletek előfordulási
gyakoriságának százalékos változását méri |
|
Háromszögeléses mérés
(triagulation/trilateration) – a leletek,
illetve a tereptárgyak helyének meghatározását
szolgáló mérési módszer, mely során két fix,
ismert helyzetű ponthoz viszonyítva számoljuk ki
egy harmadik, ismeretlen pont (pl. egy lelet egy
pontja) helyét |
|
Hipotetikus deduktív magyarázat
(hypotetico-deductive explanation) – olyan
magyarázati forma, melynek során először
hipotézist állítanak fel, majd ebből dedukció
útján vonnak le következtetéseket, amiket ezután
régészeti adatokkal tesztelhetnek |
|
Histográfiai megközelítés
(historiographic approach) – az okfejtés
elsősorban a hagyományos, leíró történeti
keretek felhasználásán alapuló módja |
|
Idealisztikus magyarázat
(idealist explanation) – olyan megközelítés,
amely különösen nagy hangsúlyt helyez a vizsgált
eseményhez vezető történelmi körülmények –
elsősorban a kor emberének gondolatvilágának és
indítékainak –vizsgálatára |
|
Jellegzetesség/attribútum
(attribute) – egy lelet olyan alapvető
vonása, amelyet nem lehet már kisebb csoportokra
osztani; az alábbi attribútumok vizsgálata a
jellemző: forma, stílus, díszítés, szín és
nyersanyag |
|
Karakterizáció
(characterization) – olyan vizsgálati módszer,
aminek segítségével azonosítani lehet a
kereskedelmi cikkek nyersanyagát és azok
származási helyét |
|
Kontextuális szeriáció
(contextual seriation) – a relatív keltezés
egyik módja, mely során a leleteket bizonyos
leletkörnyezetben együttes előfordulásuk
gyakorisága szerint osztályozzák |
|
Kopogó szonár (pinger)
– víz alatti kutatóberendezés, amely nagyobb
hatósugarú, mint az oldalpásztázó szonár, és
akár 60 méteres tengerfenék alatti mélység
vizsgálatára is képes |
|
Kosaras ballon – a
leletek felszínre emelését szolgáló levegővel
töltött ballon, melynek alsó részére a leletek
számára kosarat, vagy egyéb, a leletek
tárolására alkalmas tárgyat erősítenek |
|
Kulturális emlék kezelése,
menedzselése (cultural resource management) – a
régészeti örökség védelme a lelőhely
megőrzésével, illetve leletmentő ásatásokkal; a
múlt értékeinek megóvására való törekvés az
elfogadott törvények keretei között |
|
Kulturális-történeti megközelítés
(cultural-historical approach) – a régészeti
értelmezés egyik lehetséges módja, amely a
hagyományos történeti megközelítési módot
használja (ebben a nagy részletességgel
tanulmányozott egyedileg jellemző körülményekre,
illetve az induktív érvelésre fektet nagy
hangsúlyt) |
|
Kutatástervezés
(research design) – a régészeti kutatás
szisztematikus megtervezése; a terv részei
általában: 1. az adott kérdés megválaszolására
szolgáló stratégia megalkotása, 2. a leletek
összegyűjtése és feljegyzése, 3. az adatok
rendszerezése, értékelése és magyarázata, 4. az
eredmények közzététele |
|
Leletegyüttes
(association) – egy lelet együttes előfordulása
más régészeti maradványokkal, rendszerint
ugyanabban a közegben |
|
Leletkörnyezet/kontextus
(context) – egy lelet környezete általában a
közvetlen közegből, a megtalálási helyéből és
más leletekkel alkotott leletegyütteséből áll |
|
Leletmentés
(salvage/rescue archeology) – régészeti
lelőhelyek városfejlesztési vagy egyéb munkák
előtti azonosítása és kutatása |
|
Lelőhely (site) – az
emberi tevékenység eredményeként létrejött
leletek, régészeti emlékek, építmények, szerves
és környezeti maradványok térben elkülönülő
csoportja |
|
Mátrix (matrix) – az a
fizikai közeg, amelybe a leletek beágyazódtak,
vagy amely tartja őket |
|
Oldalpásztázó hangradar
(sidescan sonar) – a víz alatti régészet egyik
legfontosabb kutatási eszköze, ez adja a
legszélesebb képet a tengerfenékről; egy
akusztikus szondát engednek le a hajótest mögé,
amely legyező alakban terjedő hanghullámokat
bocsájt ki és a visszaverődő hanghullámokat egy
elektroakusztikus átalakító (transzduktor) veszi
és egy forgódobon rögzítve grafikus képet készít
a tengerfenékről |
|
Presztízsjavak
(prestige goods) – olyan kereskedelmi javak
korlátozott köre, amelyeknek a társadalom nagy
tekintélyt vagy értéket tulajdonít |
|
Proton magnetométer
(proton magnetometer) – a felszín alatti
felderítésben használt berendezés, amely a
kutatóhajó után vontatva jelzi a Föld mágneses
mezejének változásait, a Föld mágneses terét
megzavaró vas- és acéltárgyakat |
|
Radiokarbon keltezés
(radiocarbon dating) – abszolút keltezési
módszer, amely a radioaktív szénizotóp bomlását
méri a szerves anyagokban |
|
Relatív keltezés
(relative dating) – egy időrendi sorozat
megszabott időskálához való viszonyítás nélküli
kialakítása, pl. leletek tipológiai sorozatba
rendezése vagy szeriációja |
|
Régészet (archeology)
– az antropológia egyik területe, amely az
emberi múltat tárgyi leletanyagán keresztül
vizsgálja |
|
Régészeti jelenség
(feature) – nem hordozható lelet |
|
Rétegtan (stratigraphy)
- =sztratigráfia; a rétegződés vizsgálata és
felhasználása; gyakran használják relatív
keltezésre, hogy képet alkothassanak a
tárgyleletek időbeli sorozatáról |
|
Rétegződés
(stratification) – rétegek (sztrátumok) egymás
fölé rakódása; egymást követő soruk relatív
keltezési sorozatot adhat, amelyben a legkorábbi
emlék legalul, a legkésőbbi pedig legfelül
található |
|
Szeizmikus reflexiós szelvényezés
(seismic reflection profiler) – víz alatti
kutatásokra szolgáló akusztikus berendezés,
amely a víz alá merült terepformák felderítésére
a visszhang elvét használja; 100 méteres
vízmélység esetén a módszer 10 méterrel hatol a
tengerfenék alá; hangimpulzusokat bocsát ki,
melyek visszaverődnek a tengerfenék alá
temetődött tárgyakról |
|
Szeriáció (seriation)
– relatív keltezési módszer, amely során a
leletegyüttesek és leletcsoportok időrendi
sorrendjét az egymáshoz legjobban hasonlító
darabok egymás mellé helyezésével állapítják
meg; két típusa ismert: a gyakorisági- és a
kontextuális szeriáció |
|
Szivattyú – az üledék
eltávolítására használhatóak a szivattyúk,
melyek átmérője általában 2-4-6 inch között van,
de létezik 10 inches változata is |
|
Tárgyi lelet
(artifact) – minden hordozható tárgy, amelyet
ember készített, használt, illetve
megváltoztatott |
|
Tipológia (typology) –
leletek módszeres típusokba rendezése közös
jellegzetességeik alapján |
|
Típus (type) – leletek
csoportja, amelyet jellegzetességeik
következetes csoportosítása határoz meg |
|
Visszhangszondázás
(echo-sounding) – víz alatti akusztikus
felmérési módszer, amelyet a tengerbe süllyedt
parti síkságok és más elborított földterületek
feltérképezésére használnak |
|
Víz alatti felderítés
(underwater reconnaissance) – a víz alatti
felderítés geofizikai módszerei között szerepel
a proton magnetométer (a hajó után vontatva
érzékeli a vas- és acéltárgyakat, amelyek
megzavarják a Föld mágneses mezejét), az
oldalpásztázó hangradar (legyező alakban szórva
a hanghullámokat grafikus képet készít a
tengerfenéken lévő tárgyakról), a tengerfenék
alatt pásztázó hangradar (hangimpulzusokat
bocsájt ki, melyek a tengerfenék alatt
eltemetett tárgyakról visszaverődnek) |
|
|
